Szeretettel köszöntök minden kedves idelátogatót.

Kellemes olvasgatást, nézelődést kívánok!

Jó ha tudjuk, hogy az élet rövid, nem tudni kinek mennyi adatik meg...reméljük minél több idő, pozitív élmény. Ennek okán az időnkkel jól kell bánnunk.... Persze életünk folyamán hibát hibára halmozunk, érnek mindket negatív hatások kéretlenül is, DE ezeket korrigálhatjuk, hasznosíthatjuk. De tudnunk kell, hogy az összes hiba, minden minket érő hatás egy lökés a fejlődés útja felé.  Csak tudnunk kell hasznosítani, alkalmazni. Jómagam is tapasztaltam ezt is, azt is, hideget is, meleget is...éppen ezért úgy gondoltam megosztom ezt olvasóimmal, így oldalamon megtalálható a Cöliákia/gluténérzékenységgel kapcsolatos tapasztalataim, emellett általam kipróbált gluténmentes receptek,  a válásom története valamint: verseim, fotóim, gondolataim, s a szerintem keveset használt, erőt adó, fontos, csodálatos szavak...

Egy lány, csaj, hölgy, nő, ember, barát, ismerős, kolléga...sorolhatnánk...kinek mi

Korábban Budapesten éltem, mintegy 30 évet, 2010-ben azonban egy élesváltással elköltöztem egy vidéki kisvárosba. Viszonylag hirtelen jött ez, de tudtam, hogy ezt kell tennem! Megszűnt minden egy csapásra illetve megszüntettem én magam. Teljesen más, teljesen új dolgok,  új emberek jöttek. Érdekes, felemelő s olykor-olykor elgondolkodtató, padlóra küldő dolgok. Nagyon érdekes e két "világ" (nagyváros-kisváros) különbözősége, merthogy nagyon sok van! Talán most értem meg, hogy mi, miért ,hogyan és minek. Mindkét "világnak" van előnye és hátránya éppúgy. Érdekes ezt is megtapasztalni, mint oly sok mindent.

Valami hajt belülről, hogy tenni akarok, másokért, az emberekért, s nem utolsó sorban magamért. Adni jó ugyanis! Talán ez éltet? Nem tudom, de az biztos, hogy  ettől csak jobban érzem magam. Szeretném, ha jót adhatnék, ha éppen csak egy gondolattal, egy verssel, ha éppen csak azzal, hogy valakit elgondolkodtat egy fotóm, s mosolyt csalhatok egy arcra. Ha valaki egy apróságtól este örömmel öleli át a párját s másnap kicsit másként tekint a világra. Hogy szép és jó és lehetnek még csodák és ez csak azon múlik, miként viszonyulunk egymáshoz, mi emberek. Egy kis örömet szeretnék befészkelni a fejekbe, mely "átragad" másra és másra és másra...és akkor jó lesz, mindenkinek!

Régóta kavarognak bennem ezek a gondolatok, hogy szeretnék valamit - legyen az akár csak valami apróság - tenni másokért, másoknak. Felmerült bennem a kérdés, hogyan? Szeretnék segíteni,  kapaszkodót nyújtani az útvesztőkben, hogy egy kicsit jobb legyen a világ(unk).  Szomorúan látom, hogy egyre elkeseredettebbek, befordultabbak az emberek, talán nem véletlenül. Nem figyelünk egymásra eléggé... Pedig fontos lenne! Apró kis lépésekkel, tettekkel sokkal boldogabbá tehetnénk magunkat és másokat is! Soha nincs késő...

Érlelődött  és érlelődik bennem sokfajta elgondolás a jövőt illetően, ez az egyik melyet itt olvashattok/olvashatnak. Az utóbbi időben átéltem - párommal együtt - sok-sok pozitív és negatív dolgot (mint persze mindenki). Ezek komoly változásokat hoztak az életünkbe. Sok feladat  áll előttünk, melyeknek igyekszünk eleget tenni. Ezek sokszor kemény próbatételek, sokszor apró, csodás pillanatok. Az élet ilyen! Egyszer fent és egyszer lent! Mosolygunk, sírunk, egymással örülünk, megbántunk valakit, kibékülünk, felvidítunk és sok-sok dolgot teszünk ami hol jól, hol kevésbé jól sikerül, de korrigálható... Mert ugye sohasem késő...minden új nap, új lehetőség!

Tíz éve olvasok pszichológiai jellegű könyveket, újságokat, mert érdekel az emberi hozzáállások miértje.  Az emberek reakciója bizonyos élethelyzetekre.  Mindemellett persze saját életutam kialakításához is hozzájárultak/nak ezek az olvasmányok. Sőt, mint mindenki én is "élek", hozok rossz döntéseket,, van rossz kedvem, néha megbántok, de emellett teszek jókat, örülök stb. Mint tudjuk senki sem tökéletes! Sok hibánk van, de miért is? Hogy tanuljunk belőle, s legközelebb másként tegyünk.  Nagyon sokszor az ember a valós útját egy-egy elejtett mondatból, egy kérdéstől látja másként és indul el arra, amit  már korábban elképzelt.  Mindenkinek kell egy kis támpont, hogy hova tovább? És ezzel nincs is gond, élünk, tapasztalunk, haszonsítunk...minden egyes pillanatot!

ÉLJÜNK MEG MINDEN NAPON, MINDEN PILLANATOT ÖRÖMMEL